Valóban igaz, hogy a Kristály Gyermekek különböznek a többi generációtól. Ám miért kell kórosnak minősíteni ezeket a különbségeket? Ha a gyerekek sikeresen kommunikálnak otthon, és a szüleik sem számolnak be ezzel kapcsolatos problémákról. akkor miért próbálunk ebből problémát kreálni? Az autizmus ismertetőjelei elég világosak. Eszerint az autista személy saját világában él, és nincs kapcsolata más emberekkel. Az autista személy azért nem beszél, mert közömbös a más emberekkel való kommunikáció iránt.
A Kristály Gyermekek ennek épp az ellenkezői. Asz összes generáció közül ők érzik leginkább a másokkal való kapcsolatot, ők a legkommunikatívabbak, a leggondoskodóbbak és a legbújósabbak. Elég filozofikusak, és spirituális képességeik vannak. Példátlan kedvességgel és érzékenységgel fordulnak a világ felé. A Kristály Gyermekek spontán megölelik azt, akinek erre szüksége van, és nagyon segítőkészek. Egy autista személy sosem tenne ilyet!
Könyvemben, "Az Indigó Gyermekek nevelése és táplálása" címűben azt írtam, hogy az ADHD megjelölést talán arra kéne használni, hogy "figyelmüket a magasabb dimenziók felé fordítók" (Attention Dialed into a Higher Dimension). Ez sokkal pontosabban jellemezné ezt a generációt. Hasonlóképpen, a Kristály Gyermekeket nem autistának kellene bélyegezni. Ők nem autisták! Hanem tiszteletreméltók! (lefordíthatatlan szójáték: They aren't autistic! They're AWE-tistic!)
Ezek a gyerekek tiszteletet érdemelnek, nem "működési zavarban szenvedő" jellegű címkéket. Ha valami működési zavarban szenved, akkor az a rendszer, ami képtelen alkalmazkodni az emberi faj folyamatos fejlődéséhez. Ha megszégyenítjük a gyermekeket ezekkel a címkékkel, vagy begyógyszerezzük őket, hogy engedelmességre kényszerítsük őket, akkor eldobunk magunktól egy ég-küldte ajándékot. Szétzúzunk egy civilizációt, mielőtt ideje lenni gyökeret verni. Szerencsére sok pozitív példa és alternatíva van. És ugyanaz az ég, amely a Kristály gyermekeket küldte, támogat bennünket is, akik a gyermekek pártfogói vagyunk. |